Az emberek és a világképeik
avagy egy tanulmány a városka lakóinak viselkedéséről az Ollókezű Edward c. filmben
Ha megfelelően körül akarjuk járni a kérdést, akkor meg kell vizsgálnunk, hogyan viselkednek általában az emberek. Ez nem túl nehéz feladat, bár igen összetett. Az emberek igyekeznek minél nagyobb biztonságban élni, és ami az egyéni vagy közösségi standard "elvárásoknak" nem felel meg, azt lehetőleg a legtávolabb tartani maguktól. Mondjuk ki nyíltan: az emberek félnek az új vagy más dolgoktól. Hisz egy eddig ismeretlen fajta bogyó akár mérgező is lehet, egy csapat máshogy kinéző ember meg azért is jöhetett, hogy leigázzák a hordánkat. Természetesen ezek a veszélyforrások megváltoztak, de mivel az ember alapvetően ösztönösen, "zsigerből" cselekszik (félreértés ne essék, ezt nem minősítésnek szánom), az adott reakció ugyanaz, vagy közel ugyanaz maradt. Ez a zsigeri elutasítása a másnak határozta meg az említett kisváros lakóinak viselkedését Edwarddal szemben. Féltek tőle, mert más volt. Mert nem fért bele a saját kis világképükbe, ami a fejükben élt, és amiben minden megnyugtatóan az ingerküszöbük, a világképükbe bele nem illő dolgok iránti tűrőképességük határa alatt volt. Ezek a kis "idilli utópiák" mindegyikünk fejében ott élnek, és függnek attól, milyen személyiségvonásokat hordozunk. De egy a közös bennük: mind a számunkra legelfogadhatóbb valóság-verziót mutatják, amilyenné akarjuk formálni a világot, amilyenek akarunk lenni, vagy akarunk másokat, hogy legyenek. Ezeket akarva-akaratlan, tudatosan vagy tudat alatt megosztjuk egymással. Így alakulnak ki a kollektív világképek. Ezek létezését szerintem jól mutatja, hogy a hm...pletykás hölgylakosság milyen hasonlóan reagált, és milyen harmóniában változtatták meg véleményüket. Arra, amerre a szél fúj, ugyebár. Saját véleményt kialakítani legalább olyan nehéz, és fáradtságos munka, mint elfogadni olyan dolgokat, amik kívül esnek a tűréshatárodon. Persze nem kell mindent elfogadni, van, ami ellen lehet és kell is harcolni, de ez már más kérdés. A közösséget képviselni, hogy a saját véleményedet már csak másokéból kelljen összetákolni, és együtt lehessen komfortosan hüledezni, sokkal egyszerűbb, kényelmesebb, de hát nagyon unalmas. Érdemes megemlíteni, hogy az emberek mennyire nem látnak tovább a saját orruknál, ha kényelmesebb-márpedig kényelmesebb-csőlátásban élni. Emiatt ítélték el a ballépései miatt Edwardot, pedig ő igazán az a figura, aki szerethető, ártatlanul zavart, és nem tehet semmiről. De mások mégis elítélik, mert az emberek skatulyáznak, de kegyetlenül.
Összefoglalva: az emberek kényelemre való törekvését, az előítéletesen kategorizáló viselkedését, és azt, hogy félnek az újtól, remekül prezentálta a kisváros átlaglakosságának viselkedése.
